Igen rosszul aludtunk és igen korán ki is pattantunk az ágyból, aztán már 6:45-kor a Triglav felé gyalogoltunk.
Kezdetben csak sima gyaloglás volt, majd kezdett egyre meredekebb lenni az oldal és így váltak a havas részek egyre veszélyesebbé. Tulajdonképpen vadászni kellett a hóból kiálló sziklákra, hogy azon kerüljük el a jeges részeket. Felkapaszkodtunk a gerincre és Edit ott közölte is, hogy ő bizony nem megy tovább. Én még próbálkoztam kicsit, ami alatt feljutottam úgy 2700 méterig, de a gerincen az egyébként sima részek a hó miatt olyan veszélyessé váltak, hogy nem mentem tovább. A Triglavski Dom felől érkezők már ott voltak 50 méterre előttem és talán onnan nem lett volna már gond, de nem volt értelme továbbmenni. Egy csúcs megmászása nekem nem ad annyit, hogy bármit is kockáztassak.
Visszafele aztán viszonylag hamar lejutottunk a Planika Dom-ig, majd úgy 6 óra alatt leereszkedtünk a szállásunkig. Ez már sima túra volt és ahogy haladtunk lefelé úgy lettünk egyre fáradtabbak és vált egyre unalmasabbá a táj. Vártuk is nagyon hogy leérjünk.
Ezt követően nekem még volt egy utam az autóig, amit 14km-re tettünk le az indulás helyén. Szerencsére sikerült szereznem egy biciklit a szállásadónktól, így megúsztam a futást. A Bohinj-i tó partján amúgy igen kellemes volt biciklizni és futni se lett volna rossz, de utána azért még vagy 100 méter szintet is le kellett küzdenem, ami azért biciklivel sem volt kellemes.
Hihetetlen nap volt és csak az zavar kicsit, hogy nem jutottunk fel a Triglavra.
Utolsó kommentek