Eljött végre a versenyidény kezdete a számomra is a Tavaszi Spari Kupa első napjával. Kicsit másképp vártam, mint máskor, mert most elsősorban a bokám állapota izgatott, pontosabban az, hogy mennyire fogok tudni terepen futni.
Bemelegíteni sokat terveztem, de aztán végül csak 3km lett belőle, némi gimnasztikával. Nagyon reméltem, hogy egyszer se bicsaklik meg komolyabban a bokám, de azért jól leragasztottam leukoplasttal a biztonság kedvéért. E-nélkül aligha mertem volna rendesen futni terepen.
Az egyes pontra nem nagyon kellett az útvonalon agyalni és a mozgás is olyan természetes volt a terepen, mintha semmi nem is történt volna a bokámmal. A szárazárok mellett felfele futva jött is a pont, majd indultam tovább a kettesre. Teljesen természetes volt, hogy egyenesen megyek mindenen át, bár azért nem volt valami dinamikus az ágak alatt bujkálás és hirtelen mozdulatokat is kerültem. Kicsit olyan volt, mintha tojásokon futnék. Az erdő nem volt olyan sűrű, mint a térképen és még a nyílt rész is nagyobb volt. Korábbra vártam a pontot, de szerencsére nem kezdtem előbb keresni. Ezt az átmenetet nyertem és az élre is álltam a részidők alapján, pedig nem mondanám, hogy bekezdtem a pályán.
Kiugrottam az útra és indultam rajta felfele, majd lecsaptam a végétől a völgyben futó másik útra. No itt egy kicsit visszavettem a lendületből és óvatosan futottam. Az úton aztán szembesültem vele, hogy a csütörtöki túra elég megviselte a testem, mert hihetetlenül nem ment a felfelé. A kanyart átvágtam, de ha tudom mekkora legallyazás van ott, akkor biztos nem arra megyek. Nem igazán mertem rendesen ugrálni az ágak között. A pont ugyan simán jött, de jól kikaptam ebben az átmenetben.
A négyesre ugyan elkezdtem agyalni az útvonalon, de aztán úgy döntöttem, hogy az lesz a biztos, ha annyit úton futok amennyit csak lehet és szépen kikockáztam az egészet. Azt amúgy előre elhatároztam, hogy mindenhol úton futok ahol lehet.
Kicsit bátortalanul ereszkedtem le a ponthoz, majd szintben indultam tovább az ötösre. Talán kicsit húztam is felfele, de úgy éreztem kell is. Ehhez képest jóval a pont fölé értem ki, majd a ponttól nyugatra lévő szikla felé ereszkedtem le és csak mikor láttam, hogy nincs ott a pont, akkor mentem tovább. Itt elég sokan hibáztak, igazából nem tudom megmondani, hogy miért csúsztam így fölé. (hiba: 0:20)
A hatosra adta magát, hogy kerülni kell és ugyan egy kicsit korán bevágtam simán jött a pont. Itt már nagyon fel voltam dobva, hogy semmi gond a bokámmal, de tulajdonképpen egész végig ezen járt az agyam a pályán.
A hetesre a bozótban vezető útkanyarból mentem be, de kicsit túlfutottam a ponton, mire észrevettem. (hiba: 0:10) A pályának ezen a szakaszán én vezettem a részidők alapján, amit nem igazán gondoltam volna. Ezek szerint nem volt olyan vészes az óvatoskodásom, mint hittem. Pálya közben ugyanis azon is sokat gondolkoztam, hogy mennyit számít, hogy nem merek rendesen futni, főleg a lefelékben.
Nyolcasra menet kicsit nehezen jutottam át a bozótoson, de ezt leszámítva simán jött a pont.
A kilencesre lankásan lefele kellett csak futni, de én nagyon nem mertem se a térképre nézni alaposabban, se a pontot fürkészni. Leginkább csak azt néztem, hogy hova lépek. Persze elfutottam a pont felett, mert azt hittem, hogy az a tetőn lesz. A távolságot azért jól éreztem, mert kicsivel utána megtorpantam és hátranézve észre is vettem a pontot. (hiba: 0:20)
Tizesre indulva kicsit megbillent a jobb bokám, de tartott rendesen. A másik bokám már többször csinált ilyet ezen a pályán és ez egy teljesen természetes mozdulat, de azért egyrészt még érzékenyebb a jobb bokám, másrészt azért kicsit megijesztett a dolog. Pár lépésen át óvatosan mentem, de azért hamar tudatosult bennem, hogy épp jól tartott a bokám, pont ahogy kell.
Már mentem le a völgybe mire újra a tájékozódásra kezdtem koncentrálni. Azért óvatosabb lettem kicsit, főleg a lefelében és a pont előtti pár szikla miatt. Felülről fogtam a pontot, ami nem igazán jött be, mert egy rakás gally miatt egész nagyot kellett kerülnöm. (hiba: 0:10)
Nagyon a lábam elé néztem ezen a szakaszon és nem igazán törődtem a tájékozódással, így sikerült jól elcsúsznom balra, amit csak a zöld végénél korrigáltam, ott viszont gyorsan (hiba:0:30)
A 12-est se úsztam meg hiba nélkül, mert túlfutottam rajta. (hiba: 0:30)
Következő pont nagyon könnyű volt, főleg, hogy látszott az útról. Ebben az átmenetben már bátrabban vágtam át az erdőn, meg is látszik a részidőmön.
A dzsuvás részeket sose szerettem, így itt is próbáltam kerülni. Sajnos nem figyeltem eléggé oda arra, hogy ne csússzak a pont alá. Jobb lett volna eleve olyan útvonalat választani, hogy felülről érkezzek a pontra. Így sajnos sikerült alácsúszni és mászhattam vissza a pontért. (hiba: 0:30)
Kezdett idegesíteni a sok hiba, de azért a 15. pontra is érzésre indultam neki és mikor láttam, hogy a gerinc bozótos még az hegyoldalba is lementem. Ez nem jött be, sőt a pont előtt még fel is másztam a tetőre, majd végül onnan fogtam a pontot. Eleve balról kellett volna útvonalat választani, de ma nem volt jellemző rám, hogy előre gondolkozzak. Sokszor sajnos csak a pont megfogása után néztem meg merre kell indulni a következőre. (hiba: 1:00)
A tizenhatos simán jött, bár a lefelében nem mertem elengedni magam. Talán ez látszik a részidőkön, mert annak ellenére, hogy nem hibáztam jól kikaptam ebben az átmenetben.
Eredetileg a völgyön akartam felmenni, de aztán végül nekiestem egyenesen a hegynek. A tetőn még kicsit meg is kavarodtam és csak mikor láttam, hogy a völgy jobbra lejt, akkor korrigáltam a dolgot. (hiba: 0:30)
A 18-ra alapvetően jól mentem, bár a pont előtti völgyön kicsit lejjebb is átbukhattam volna.
A gyűjtőre nem nagyon lehetett variálni, bár a gerincről lefelé így is bizonytalankodva mentem, de végül pont beleestem a pontba.
Összesen volt benne 4 perc hiba, ami tulajdonképpen nem is tűnik olyan soknak, de mivel a pontok majdnem felét nem sikerült jól megfogni nem vagyok valami elégedett vele. Bokám miatt kicsit még óvatoskodtam, ami az egész pálya alatt jelenthetett 2-3 percet. Ezen túl a futás se ment, szóval alapból nem lehetnék valami elégedett a teljesítményemmel, ám mégis örülök ennek a futásnak, mégpedig a bokám miatt. Kibírta a futást, sőt semmi gond nem volt vele. Tulajdonképpen nem is hátráltatott és csak az óvatoskodásom miatt mentem néhol lassabban, vagy más útvonalon. Persze amiatt, hogy jobban figyeltem a lépéseimre kevesebb figyelem jutott a tájékozódásra és a környezetem figyelésére. Néha már majdnem a pontnál voltam, mikor felnéztem.
Az mindenesetre biztos, hogy holnap bátrabban tudok majd futni és remélem pihentebb is leszek. Az eredmény a verseny alatt nem igazán érdekeltek, de célbaérés után a 4. helyemmel már nem voltam elégedett. Úgy érzem, hogy holnap akár az összetett győzelem is összejöhet.
Levezetésképp futottam még 2km-t a pusztában, ami egyedül nem esett valami jól, de mindenképpen kellett.
Összesen 16km, 400 szint, 91:11
Utolsó kommentek