Ma reggel új rekordot mutatott a mérleg, azaz 70,9kg a súlyom. Hihetetlen, de lassan megvan a kitűzött 70 kiló alatti súlyom.
A délutánom úgy alakult, hogy nem értem haza időben, így este nyolckor indulhattam egyedül futni és mivel tegnap úgyis többet futottam, mint terveztem, így megelégedtem egy könnyű futással. A szokásos 14km-es kört terveztem be mára és ezzel együtt a résztávot holnapra halasztottam, hátha tudok valakivel együtt edzeni pesten.
A nagyvölgyben futottam fel és nem igazán rohantam, mert úgy értékeltem, hogy ma igencsak rámfér egy kis pihenő, de még így is sikerült egy nagyot esnem. Hónapok óta bosszankodom azon, hogy a favágók elég hanyag módon irtják az erdőt és otthagyják a kivágott fák egy részét a turistaút közepén, de most nagyon kiakadtam rájuk. Az egyik ilyen útra döntött ághalmazt kerültem ki, mikor egy kivágott fa csonkjába belerúgtam és egy hatalmasat borultam, ráadásul pont egy másik kivágott fa csonkjára estem a jobb combommal. Tiszta szerencse, hogy a súlyom nagy részét a bal térdem fogta fel, mert amúgy sokkal rosszabbul járhattam volna. A bal térdem mivel földre érkezett teljesen jól megúszta az esést, de a jobb combom eléggé fájt. Először azt hittem, hogy még valami komolyabb bajom is van és a favágókat szidtam, de aztán 1 perc ácsorgás után éreztem, hogy nem lesz nagy gond a lábammal. Hihetetlen, de a fiatal, kb. 2 centi átmérőjű fákat kivagdosták errefele és olyan 3-4 centi magas kilógó részüket egyszerűen otthagyták. Ezzel mondjuk még nem lenne akkora gond, ha mellette el lehetne menni az ösvényen, de pont oda dobálták ezeket a kis fákat, így az út közepén lévő halom miatt mindenki belép az erdőbe, ahol fa nincs, viszont ezek a kiálló csonkok ott sorakoznak. Tulajdonképpen szerencsésen megúsztam ezt a borulást, mert csak egy nagyobb horzsolásom lett és kicsit belilult a combom, de tudtam tovább futni.
Most csak puffogok itt magamban és leírom felháborodásomat, de néha úgy gondolom, hogy emiatt balhézni kellene a helyi erdészettel. Ha épp intenzív erdőművelés folyna még csak megérteném, hogy nem figyelnek arra, hogy az erdőbe van aki nem fátvágni jár, de így elég felháborító a helyzet, hogy csinálnak valamit 1 napig, majd akár hónapokra otthagynak mindent.
Mondjuk nekem az a tippem, hogy örökre itthagyták ezeket a hulladékfákat nekünk és majd a Gerecse 50 szervezői lesznek kénytelenek kitisztítani az utat helyettük. Ahhoz ugyan nem értek, hogy mennyi idő alatt megy tönkre a faanyag, ha kinthagyják az erdőben, de a farakásokra se nézett rá senki 2 hónapja. Gondolom ezekért előbb utóbb csak visszajönnek.
Miután kihemperegtem és kikámoromkodtam magamat mentem tovább felfelé a völgyön és egy nem túl acélos 18:14-es időt hoztam össze 145-ös átlagpulzussal, míg a keresztútnál 10:28-nál voltam 143-as átlagpulzussal. A dózerútra kiérve még tettem egy kis karikát balra, mintha Vértestolnára mennék le, hogy a futás elején Geriék felé kihagyott részeket ellensúlyozzam. A dózeren lefelé aztán megintcsak nem rohantam, mert a jobb combom a rázkódástól kicsit még fájt, de azért nem volt vészes a helyzet. A turul fölött a Szelim-barlanghoz vezető kivilágított köves úton még repülőztem kicsit. Megcsináltam a 10x100 métert, majd hazakocogtam.
Mai napra ez az edzés pont elég volt és tulajdonképpen még örülnöm is kellene, hogy megúsztam komolyabb sérülés nélkül, de én most kicsit inkább ki vagyok akadva. Kezdek kicsit besokallni fejben az edzésektől és emiatt aztán néha már nagyon nehezemre esik elkezdeni edzeni. Erre jön még ez az esés, ami ha sima helyzetben történik szinte említésre méltó se lenne, de így, hogy van kit okolni most jól kiakadhattam.
Összesen 15km, 340 szint, 81:16
Max. pulzus: 159
Átlag pulzus: 136
Megnyugvási: 45 (135/90)
Utolsó kommentek