Az edzőtábor alatt úgy tűnik nem fogytam semmit, mert ma reggel 74,5kg volt a súlyom. Sebaj, azért én érzem, látom magamon, hogy már nem vagyok olyan dagadt, mint karácsony előtt és méginkább, mint november közepén a sérülés után. A tervezett súlyomat elég március végére elérni, úgyhogy még van időm. Nem is lenne szerencsés nagyon gyorsan fogyni. Azért délután 3 után továbbra se eszek szénhidrátot és cukrot, de addig persze zabálok mindent, mint eddig.
Geriékhez mentem át és tőlük indultunk fel a hegyre a nagyvölgy felé. Nem tudtam eldönteni, hogy fáradt vagyok-e vagy csak egy kis nyújtás hiányzik, de nem esett rosszul a futás. Az aszfaltút végén megnyomtam a részidőt, hogy megmérjem mit futunk a felfelében, majd rögtön le is maradtam Geritől. Nem normális amit művel. Ma már futott 12km-t, benne váltakozóval és 150 kilométer feletti hetet akar megint futni. Mellette gyúrni jár, tornatermi edzésre jön és 2 résztávot is csinál.
Úgy tűnik meg se kottyan neki, mert most is jól otthagyott és csak a vezeték alatt beiktatott kerülő miatt értem utol. Innentől mondjuk kicsit felpörgettem és nem is ment előre Geri. Egész jó erőben érzem magam, van erő a lábamban és jól haladtam magamhoz képest fölfelé. A nagyút előtt elvétettem ugyan a kisösvényt és a biciklisek útján futottam fel, ami igencsak meredek, de nagy nehezen sikerült kifutnom és 9:33-nál voltam félúton. Ez a múltkori világosban futott 10:38-hoz képest hatalmas javulás, de ehhez kellett az is, hogy a bokám ma egyáltalán ne hátráltasson.
Itt nem álltam meg, hanem nyomtam tovább, de ezt Geri rövidesen már kevésnek találta mert megint ellépett mellettem és itt már egy kicsit óvatoskodtam is, mert nem látszik jól a talaj a sok falevél miatt. Azért mentem tovább becsülettel és azon gondolkoztam, hogy a könnyű futásom egy igen erős, ha nem is max. futássá változott. A keresztbe kidöntött fát még mindig nem hordták el az erdészek, ami azt a meggyőződésem erősíti, hogy őket is csak a pénz érdekli. A hulladékfa maradhat a turistaút kellős közepén. Itt felértem Gerire és a végén még előre is engedett, így az erdészeti autók által kitaposott saras vájatban én toltam elől és 16:39 alatt fel is értünk, ami nekem szintén hatalmas rekord, mert a 20:19 (dec. 5) és a 18:18 (dec. 6) is jócskán elmarad a mostani időtől. Ez amúgy színtiszta fejlődés, mert kicsit se toltam jobban, mint 1 hónapja.
Innen a turistaúton mentünk ki a dózerútra, majd azon már hazafelé fordultunk. A csemetéskerttől a szokott úton átvágtunk a turulhoz az ottani felfelét még szintén jól megfutva, majd szépen hazakocogtunk a lépcsőn át.
Könnyű futásnak egy kicsit erős lett ez a mai, de nem bánom, mert nagyon jólesett, viszont érzem, hogy nem szabad tovább feszítenem a húrt és pihennem kell kicsit, hogy aztán tovább nyúzhassam a testem. A bokám tegnap óta mintha teljesen jó lenne, úgy tűnik Dénes Zoli jól ráijesztett az emlegetett fél év bokatornával. No azért ha lesz időm azt is csinálni fogom.
A pulzusom is nagyon jó, szóval azthiszem elégedett lehetek. Végre megint érzem, hogy fejlődök.
Összesen 14km, 340 szint, 71:52.
Max. pulzus: 167
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 48 (129/81)
Utolsó kommentek