Úgy éreztem kell egy nap pihenő, leginkább fejben, mielőtt nekikezdek a "céltalan edzésnek", ezért ma nem futottam semmit. Idő sem lett volna rá sok, de leginkább kedvem nem volt. A bokám elkezdtem kenegetni, orvost is megtudakoltam, de a bokatornával még várok holnapig, mert most még érzékeny és nem akarom elkapkodni. Fáj mindenfelé a lábam, igaz egyik sem komoly. A lábam éle valószínűleg a leukoplast szorításától ilyen érzékeny, de már ebben sem vagyok biztos. Egy-egy rosszabb lépésnél a bokám környékén mindent érzek, no meg persze ha picit is nyújtani próbálom, akkor is fáj kicsit.
Nem vagyok összetörve, kedvem sem olyan rossz, mint 1 hónapja mikor először jöttek elő idén tavasszal a gondok, de nem tudom mikor jutok ennek a végére. A motivációm megvan hozzá. A fiatalok készülnek a TioMila-ra és én baromi irigy vagyok rájuk. Én is ott akarok lenni, versenyezni és küzdeni. Jó lenne nekem kisebb verseny is, hazai terep is, csak futhassak végre úgy, hogy semmi bajom.
Utolsó kommentek