Megint öcsémmel indultunk el futni, de most napközben. Mivel nem sokkal előtte ebédeltünk, így nem futottunk nagy tempót, de ez kifejezetten jól is esett.
Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, én pedig 5 perc után a gondolataimba merülve kocogtam öcsém után. Élveztem a dolgot és tulajdonképpen azon ritka alkalmak egyike volt, mikor zavart, hogy nem egyedül futok.
Szép az idő, erdőben vagyok, futok és ezt az egészet így önmagában is élveztem mindenféle cél nélkül. Valami BSI-s kiadványban olvastam talán valami hasonlót, melynek lényege, hogy nincs más csak az út és én, meg a gondolataim és ez ma nagyon így volt.
Öcsémmel szét is váltunk, mondtam neki, hogy menjen nyugodtan haza, én még megyek tovább. Körbefutottam ez erdőt és közben járt az agyam. Szeretek futni, szeretek tájfutni és ezt önmagában is szeretem. Az eredmények, a teljesítmény csak a pluszt jelentik.
Teljesen kikapcsoltam és az elmúlt 2 nap szobában, számítógép előtt gubbasztás után most először múlt el a depressziós hangulatom. Nem tudott kizökkenteni semmi, még az út szélén motort búgató cigisek, vagy az újabb hatalmas erdőirtások sem.
Ezért éri meg sportolni, ezért jó futni.
Ugyan nekem most pont a tájfutás okozott letörtséget, de okozhatta volna más is. Az egyetlen dolog, pedig amitől ez elmúlik az a sport és azon belül nekem leginkább a futás. Sokan voltak az erdőben biciklivel, sétálva, futva. Én egyre csak azon gondolkoztam, hogy merre fussak még, hogy hosszabb legyen. Ugyanarra nem akartam menni mégegyszer.
Az egyik helyen ahol azóta kicsit benőtte a régi utat az akác még le is ültem a fűben, sőt le is feküdtem és az eget néztem, majd a korán sem szép sűrű akácost bámultam és kezdtek emlékek előtörni. Célban, verseny előtt, vagy akár a selejtező és a döntő közötti ücsörgés jutott az eszembe. Ezt is szeretem, a futást is szeretem, a tájfutást is szeretem. Akkor meg miért ne csinálnám.
Célt majd találok máshol. Lehet a sport és futás szeretetének terjesztése, a ma megtapasztalt érzés másokkal megismertetése lesz ez, de talán majd edző leszek valamikor és a tanítványaimmal, neadj isten a saját gyerekemmel fogom megvalósítani álmain egy részét.
Mondjuk ahogy magamat ismerem azért pár nap múlva már újra küzdeni fogok, hogy jobb legyek és ezt is élvezni fogom. Kár, hogy nincs annyi időm, hogy minden nap a hegyen rohangáljak és nyújtsam, erősítsem a bokámat órákon át, mert most már ez is mozgatna.
Gösswein Csabit irigylem nagyon, mert megvannak a lehetőségei, hogy mindent megtegyen azért, hogy jobb legyen. Nekem is tetszene, ha egész nap küzdhetnék ezért és még az sem zavarna, hogy ilyen mélyről indulok, mint most.
Jó helyen öröm edzeni, másra se vágyom, mint a süppedős fenyőerdőben, sőt akár mocsárban futni, két edzést közt pedig azzal törődni, hogy jó állapotba legyek az edzésekre.
Délutánonként azért rohanni, hogy még világosban beleférjen egy hosszabb futás, vagy terepfutás már nincs kedvem. Így nem lehet maximumra törekedni, legfeljebb arra, hogy a lehetőségeket a legjobban kihasználjuk, de ezt tuti meg is fogom tenni. Csak, mert szeretem, mert élvezem, ha edzek, versenyzek.
Valamennyit még biztos fog javulni a bokám és a versenyek se lesznek mindig ilyen kövesek. Leszek én még ennél jobb, csak megint lejjebb kellett adnom a céljaimból.
A mai edzés önmagában is megérte. Jó volt futni. Kitisztult a fejem és újra pozitívan tekintek előre.
Összesen 11km, 58:10
Max. pulzus: 146
Átlag pulzus: 133
Megnyugvási: 43 (134/91)
Utolsó kommentek