Sokat leveleztünk róla, hogy hova menjünk ma futni egy hosszút és végül a Gödöllői-dombság nyert. Máriabesnyőn álltunk meg a templom közelében és onnan indultunk futni KisZsebével, Józsa Gáborral, Lenkei Zsoltival és a 2 hete megismert Pelsőczy Attilával.
Először a Margita tetejére futottunk fel és meglepetésemre nem rohanták el a fiúk. Illetve a végén a fölfelét Gábor és Attila megtolta, de addig normális volt a tempó. A kilátónál aztán megálltunk és hogy ne fagyjunk meg Zsoltival elindultunk előre, mondván, hogy a többiek úgyis utolérnek minket. No ez több okból se jött be. Mi Zsoltival ugyan kellemesen futottunk a magunk tempójában, de a többiek csak nem jöttek. Mint aztán Domonyvölgyben kiderült előbb eltévedtek, majd otthagyták Istit térkép nélkül, így innen végülis már csak négyesben folytattuk az utunk a Margita 40 útvonalán némi módosításokkal. 
Néha kemény volt a tempó és Zsolti vissza is fordult, mert nem akart 30-ast, vagy hosszabbat futni.
Néha kemény volt a tempó és Zsolti vissza is fordult, mert nem akart 30-ast, vagy hosszabbat futni.No innen végképp felpörgette Gábor és Attila a tempót. Szerintem párszor 4 perces környékén (vagy alatta?) futottunk. Egyszer még szóltam is nekik, hogy kicsit mérsékeljék a tempót, de sokat ez sem jelentett. Erzsébet pihenőnél aztán rátettünk úgy 2km-t, hogy Gábor szerint is tuti meglegyen a táv, majd indultunk tovább a kék jelzésen. Én épp azzal voltam elfoglalva, hogy a 4 percesen belüli tempót igyekezzek tartani a lankás lejtőn, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy lábam az égnek repül, hátamon nyekkenek és már koppan is a fejem a jegesre fagyott, kicsit havas aszfalton. Jobban megijedtem az eséstől, mint amennyire komoly volt, mert fél perc után már futottunk tovább, de azért pár helyen jól odavertem magam.
Az elágazást elvétettük, így egy kis terepfutással értünk fel a gerincre, ami után megint jött Gáborék iszonyatos tempója. Előbb lemaradtam, majd mikor a még látótávolságban lévő fiukra megpróbáltam felzárkózni, akkor beleléptem egy gödörbe. Bokámnak persze sok volt és kicsit kiment. Szerencsére pár másodperc után tudtam tovább futni, de utána nem volt az igazi. Olyan volt, mint az OB-n. Bizonytalan minden lépés és kezdetben kicsit éreztem is. Persze innentől már nem is próbáltam sietni és lekocogtam a hátralévő 2 kilit. Az zavar csak, hogy azt hittem rendben van a bokám, de ezek szerint mégsem. Gáborék végül jóval utánam érkeztek vissza, mert a végén nekik sikerült elvéteni az utat én meg némi helyismeretem (tavalyi Margita 40) egyből visszataláltam.
Kicsit sok problémával járt ez a hosszú futás, de úgy tűnik azért megúsztam és nem árt meg a sokkal lendületesebb tempóban futott 30-as sem. Egészen pontosan nem tudom a távot, de azért 30 fölött van az tuti. Szerintem olyan 33 kili lett végül a vége.
Utolsó kommentek