Megint későn értem haza, így lámpával mentem át Geriékhez, majd Geri felébresztése után nekiindultunk a hegynek. Szokásos módon a szanatórium völgyön futottunk fel. A völgy alján én álltam előre és egész jó tempóban kezdtem futni. Élveztem, hogy jól világít a lámpám és valahogy sötétben mindig könnyebb felfutni egy hegyre. Nem látom mi vár rám...
Én mentem elől egészen sokáig, kereszteztük a nagy utat, majd már félúton voltunk az irtásig, mikor Geri ellépett mellettem. Össze kellett szedni magam, hogy ne maradjak le, de végül sikerült rajta maradnom és 14:26 alatt felértünk a kapuhoz. Ez ugyan majdnem fél percre van Geri rekordjától, de én még nem mentem ilyen jót sose, ráadásul sötétben toltuk. Ez főleg akkor volt zavaró, ha nem én mentem elől.
Innen aztán elindultunk Vértestolna irányába, majd a dózeren jobbra kanyarodtunk és tettünk egy kitérőt a Kisréti vadászház felé. Már a Turulhoz tartottunk, mikor szemből jött egy autó a turistaúton, ráadásul egy ösvényről kanyarodott ki. Természetesen ki lehetett volna, ha nem egy vadász. Ilyenkor este fél nyolckor rajtunk kívül csak ők vannak itt.
Szerencsére a normálisabb fajta vadász volt, így nem ordibált velünk, csak finoman tudtunkra adta, hogy "Az erdőben én vagyok otthon. Itt én vagyok az úr." Kiegészítette, hogy a turistaút nem arra való, hogy mi azon lámpával sötétben futkározzunk és a társától megkaptuk, hogy "Akár el is találhat titeket egy eltévedt golyó.". Szóval megint megtiltották nekünk, hogy az erdőben fussunk.
Mondjuk el lehetett velük beszélgetni, mert arra hajlottak legalább, hogy javaslatot tegyenek olyan útvonalakra, ahol kedvünkre rohangálhatunk, de ez sajnos kimerült a dózerútban.
Természetesen nem fogjuk szentírásnak tekinteni a dolgot, így megyünk amerre kedvünk tartja, de azért próbáljuk elkerülni a konfliktusokat és a lövéseket.
Egyszer lőjön rám egy vadász. Esküszöm addig nem nyugodnék, amíg be nem tiltják az egészet úgy ahogy van.
Azért attól nem félek, hogy fényre lőnének a vadászok, szóval nem lesz itt gond. Mondjuk az nekem amúgy is magas, hogy mit lövöldöznek full sötétben.
No mindegy, ez most nem volt még csak konfliktus sem, csak már olyan sokszor találkozunk vadászokkal, hogy kibukott belőlem.
Innen visszakocogtunk a Turulig, majd a lépcsőn át az Árpád Hotel érintésével haza. A Hotelnél csak megnéztük végzett e már Edit a betegénél, de nem találkoztunk vele.
Jó közepes edzés volt ez a mai. Igazán kemény csak az a bő 14 perc volt, amíg felfelé mentünk, de távban se lett kevés.
Összesen 15km, 77:35 és 400 szint.
Max. pulzus: 174
Átlag pulzus: 139
Megnyugvási: 37 (135/98)
Utolsó kommentek