A tegnapi résztávot végül a mai napra tettük át. Geri jött át hozzánk és tőlünk futottunk ki az atlétikai pályára. Nekem nem igazán esett jól a futás, de Geri se virgonckodott. Fáj a torka és már meg is beszéltek az orvossal egy időpontot a mandulaműtétjére.
Mikor kiértünk a pályára, akkor bosszúsan tapasztaltuk, hogy focisták edzenek a pályán, méghozzá a Tatabánya NB1-es csapata. Persze rövid idő múlva én már jól szórakoztam rajtuk, mert valami fergetegesen nevetséges az, ami most a magyar foci élvonalát jellemzi és ez meg is mutatkozott ezen az edzésen. A repülőzésünk közben sokkal gyorsabbak voltunk, mint bármelyik játékos, pedig még afrikai játékosok is szép számban kocorásztak a pályán. No ők is igen lusták. Ahogy leadja egy játékos a labdát következetesen lecövekel és nem is mozdul vagy fél percig. Mondtam is Gerinek, hogy óvatosan repülőzzünk, mert ha meglátják, hogy mi tudunk valamennyire futni, akkor le akarnak majd igazolni minket. :)
Lenyomtuk a 10 repülőt és én már jobban éreztem magamat. Még jót nevettünk azon, hogy 10 perces kilométerekkel megkezdték a levezetést a város focistái. Ennél mulatságosabb már csak az volt, hogy ezt fél kör után be is fejezték. Mivel mindezt a füvön tették, így összesen 150 métert futottak, azt is 1,5 perc alatt. Nem csoda, hogy itt tart a labdarúgásunk. Ketten többet futottunk, mint az egész focicsapat. Ja és mindehhez még oda volt készítve nekik a hűtőláda, a Vitalade frissítő, néhányan pedig a pálya szélén pihegtek. Az egyik néger játékos próbajátékon vehetett részt, de rám nem tett nagy benyomást, mert legyintett minden labdára, ami nem találta telibe. Próbálták neki elmagyarázni, hogy a nyolcas szobában várják edzés után, de mivel ezt csak magyarul voltak képesek közölni vele így nem értett egy szót sem.
A focistáknak is fura lehetett, hogy mi ott vagyunk, mert életükben először bepillantást nyerhettek egy edzésbe. :)
Nekiálltunk a 3x2000m-nek és rögtön az elején éreztem, hogy ez nem lesz könnyű. Az első után már úgy gondoltam nem tudom befejezni, de végül sikerült megcsinálni mind a hármat. Köztük pedig 2 perc pihenő volt.
6:57,3 (175/109)
6:59,9 (176/116)
6:54,6 (177/128) 1 perces megnyugvási: 49
Az elsőt én kezdtem el vezetni és maradtam is végig elől. Nagyon nem esett jól.
A másodikban Geri ment elöl és nagyon könnyűnek tűnt, pedig csak 1-2 másodperc eltérés volt, majd 1200 méternél elléptem Geri mellett, mert kezdtünk kicsúszni az időből. Geri sajnos ki is állt, mert nincs valami jó állapotban. Nem tud nyelni, úgy fáj a torka, doki pedig nem ad rá semmit.
Harmadik kétezerre megfűztem Gerit, hogy vezessen nekem egy kicsit. Ebből megint 1200 méter lett, de most gyorsabban mentünk és az utolsó két kör nem is esett túl jól, de már csak ki kellett bírni, hisz időben jól álltam.
Levezetésnek hazafutottunk, ami szokás szerint bő 4km lett.
Geri kicsit ki van akadva, amit nem is csodálok. Ez most olyan lehet neki, mint nekem az előző alapozás volt, ami alatt állandóan beteg voltam és nem tudtam mit kezdeni vele. Sajnálom nagyon és nem csak azért, mert most futhatok egyedül, hanem, mert sokat dolgozott és most akármennyire is szeretne edzeni nem megy neki. Ráadásul nem ez az első problémája, ami miatt ki kell hagynia egy hosszabb időszakot. Azért nem aggódok nagyon, mert eddig még mindig felállt a padlóról és így is nagy fejlődést produkált. Ha most megszabadul a mandulájától, akkor pedig nincs ami megállítsa.
Én utólag már elégedett vagyok a mai edzésemmel, mert bár elég küzdős lett, de csak sikerült megcsinálnom és ha azt nézem, hogy az utolsó kétezerben ezernél 3:25 volt a részidőm, akkor be kell, hogy lássam, hogy ennyit tudok. Legutóbb, mikor ezreket futottunk volt, hogy ennyire sikerült és akkor tovább se kellett menni. Talán tekinthetem ezt az edzést is fejlődésnek.
Az mindenesetre jó érzés, hogy túlvagyok rajta.
Összesen 15km, 72:28.
Max. pulzus: 178
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási pulzus: 49 (177/128)
Utolsó kommentek