Nem lesz egy hosszú bejegyzés, mert ezt a hétvégét nem fogom részletesen kielemezni.
Fizikálisan már egész jó állapotban, sérülésektől nem hátráltatva álltam oda a ROB-ra, de fejben valahol nagyon messze jártam. A selejtezőt megúsztam 2-3 perc hibával, ami még elég volt a döntőre, de a két versenyszám közt se sikerült észhez térnem.
Olyan szinten dekoncentrált voltam, hogy már a rajtkordonok közt hibáztam. Rögtön kettőt is, mert először nem emlékeztem, hogy töröltem-e és visszarohantam megismételni a manővert. Aztán a lefordított térképen át bevillant a Szigetvári Takarék logója, amit én északjelnek néztem és a térképet a rajt pillanatában ennek megfelelően vettem fel. 90 fokkal rossz irányba állt a világ és ez rögtön méretes hibát jelentett az egyesre, amit még felül tudtam múlni és rögtön rossz 2-es pontot fogtam.
Kész rémálom volt az egész pálya. Majd minden második pontra hibáztam és bár ez a történtek után már kifejezetten vicces még borultam is egy hatalmasat a gyűjtő előtt 20 méterrel.
Fogalmam sincs hogy jött össze, de az amúgy szabálytalan művelet nem jött össze és a csuklómon és a fenekemen landoltam pár 100 néző szeme láttára. Csak annyi rémlik, hogy a tömeg felhördül, mint mikor egy focimeccsen mellérúgják a 11-est.
(Ha esetleg valakinek van róla fényképe, vagy videója küldje el. Még mindig nem értem, hogy sikerült felborulnom.)
A nap pozitívuma, hogy legalább hajtani tudtam és kifutottam magam még így is. Ezt mutatja a selejtező 169-es átlag pulzusa, 178-as maxszal és a döntő 173-as átlag pulzusa 181-es maximummal.
Összesen 12km, 300 szint, 67:03
Utolsó kommentek