Fehérvárról hazafelé megálltam edzeni a Kotló-hegyen. Direkt hoztam magammal térképeket és végül a 2003-as Őszi Szpari pályájának lefutása mellett döntöttem. Az mondjuk gyanús volt, hogy nem fogom tudni végigfutni, mert annyira azért nem sötétedik későn, de nekivágtam.
Edzőcipőben akartam mindenképpen futni és úgy voltam vele, hogy ez egy bokaerősítős könnyed futás lesz amiben megfutom a fölfeléket, hogy kemény része is legyen az edzésnek.
A kettes ponthoz futottam fel és innen kezdtem el futni a pályát. A négyesre megettem ugyanazt a hibát, mint 2003-ban és lefutottam egy gerinccel korábban, de ezt leszámítva a tájékozódással nem volt gond és meglepetésemre a futás is igen jól ment. Alapvetően nagyon óvatos voltam, főleg a lefelékben, de síkon se futottam valami nagy tempót. Azért ahol úton lehetett futni, ott mentem normálisan és a fölfeléket többnyire rendesen megfutottam. A tizes után ugyan elkezdett kicsit zavarni a vízhólyag a talpamon, amit még az elmúlt 1-2 hétben növesztettem, de ezt leszámítva végig nagyon élveztem a futást. Kifejezetten jólesett terepen futni és pár lépést leszámítva nem is éreztem a bokámat. Az idei versenyeken még egyszer se éreztem azt, hogy jólesne a futás terepen és most végre ez is megvolt. Könnyeden, de mégis elég lendületesen mozogtam. Ezt hiányoltam már a Hegyisport-Semmelweis-en is, mikor ugyanezért a tempóért görcsösen küzdenem kellett még az utakon is. Persze összességében nem voltam gyors, elsősorban a bokám kímélése miatt, de azért a 12 átmenetből 5-ben jobbat mentem, mint anno a Szparin. Mondjuk ez leginkább az akkori katasztrofális szereplésemnek tudható be, de bíztató, hogy a hosszú futós átmenetben is jobbat jöttem, mint akkor, pedig most egyáltalán nem toltam a fölfelét leszámítva és ott se szakadtam meg. Még azon is gondolkoztam, hogy az egész pályát lefussam. Ugyan nem lett volna sokkal több és az is lefele lett volna, de valószínűleg akkor rámsötétedett volna, így kihagytam.
Nagyon kellett ez a futás, mert most sokkal pozitívabban állok a tájfutáshoz. A bokámra semmi panaszom nem volt, pedig le se ragasztottam és kifejezetten jól ment a terepfutás. Persze ha időre futottam volna, akkor biztos szenvedősebb lett volna, de éreztem, hogy az is csak jóleső szenvedés lenne.
Itthon mikor megnéztem a részidőket és ez nagyon felvillanyozott. Nem is kaptam sokat egykori önmagamtól és jó volt látni, hogy az iszonyat erős Szpari kupa mezőny Emil Wingstedt-el, Jan és Mats Troeng-el és Kisdomával se ment olyan időket, amit elképzelhetetlennek tartok.
Kifejezetten tetszik ez a kör, így lehet kontrolkört csinálok belőle. Persze amíg ennyire vigyázni kell a bokámra aligha fogom futni, mert kocogni csak jobb egy rég futott pályán, mint mindig ugyanazon.
Azért előbb utóbb csak lefutom rendesen ezt is és összemérem magamat a 2003-as menőkkel.
A mostani részidők és összehasonlítása a régi időmmel és átmenetgyőztessel az előző Rejtvény bejegyzésben van.
Összesen 11km, 420 szint, 76:25
Max. pulzus: 168
Átlag pulzus: 152
Utolsó kommentek