Pár hete, mikor Fehérváron találkoztam Egei Tamással megbeszéltük, hogy ha úgy alakul majd futhatunk együtt és mivel most ráértem és egyedül kellett volna futnom felhívtam őt. Megbeszéltük, hogy Fehérvárcsurgón találkozunk, majd kimentünk a Gaja-szurdok végéhez és onnan indultunk futni.
Eleinte nem volt valami szép az erdő és úton mentünk, de ez hamar megváltozott és behajtottunk egy gyönyörű szálerdőbe, majd egy gerincre másztunk fel és visszaértünk a Gaja-patak mellé. Innen hamar megint bevágtunk az erdőbe és igen kemény kaptatón másztunk fel. Az erdő egyszerűen csodálatos. Kegyetlen szép az egész, rengeteg az aljnövényzet nélküli terület és a domborzat nagyon változatos. Néha igencsak küzdenem kellett, hogy a nagyobb felfelékben bírjam a tempót, de amint felértünk már ki is pihentem magam. A fonalat többször elveszítettem, néha azt se tudtam merre van maga a nagy völgy, de ezzel nem is kellett törődnöm. Kegyetlenül élveztem a futást, leginkább a tájat persze és azt, hogy végigbeszélgettük az egészet. Visszafele a Gaja-szurdok másik felén futottunk, ami szintén gyönyörű, de más jellegű. Itt volt olyan hatalmas tiszta és lapos rész is, ami a másik oldalon nem, de az a rész se volt gáz, ahol aljnövényzet volt, mert nem akadt belénk és nem is csípett.
Visszakocogtunk a kocsikhoz és némi gimnasztikát is mímeltem. Elugrottunk még Egéék Fehérvárcsurgó szomszédságában lévő nyaralójába is, de én épp csak benéztem.
Hatalmas élmény volt itt futni, simán elbírna a terep egy új tájfutó térképet és jópár versenyt. Sajnos a szurdok alján a patak mellett nem is jártunk, pedig biztos az is nagy élmény lett volna. Ege sok érdekes dolgot mesélt, így nagyon hamar elrepült a futás.
Ugyan könnyű futást terveztem és ez ehhez képest néhol kicsit kemény lett, de időben és távban nem lett annyira sok, hogy kidőljek tőle. Talán a lábam kicsit megérzi, hogy néha küzdeni kellett, de ezt nem is bánom, hisz ettől lehet fejlődni.
Összesen 11km, 300 szint és 65 perc.
Utolsó kommentek