Mostanában igen sok helyről hallom, hogy lassú futás, lassú futás...
Kazibá anno mindig azt mondogatta, hogy "Aki nem tud lassan futni, az gyorsan se fog", de már ő is idézett valakit. Tóth Ata is lassú futásra csábított nemrég és a net is tele van az aerob zóna előnyeiről.
Gösswein Csabi is azt javasolta a bokám megerősítéséhez, hogy lassú terepfutásokkal próbálkozzak, így ma nekiindultam a Velencei-hegységnek. A tempót azt a pulzusomhoz próbáltam kötni, aztán rájöttem, hogy jobb lesz érzésre belőni. Végig jólesően, sőt néha már kicsit zavaróan lassan futottam, egész az Ingó-kövek tetejéig, ahol megkerestem egy Geoládát, majd egy másikat és már kocogtam is visszafelé. Mindezt végig terepen, bár a kopasz domboldalak mérsékelten számítanak annak, de jó is volt ez így, mert ezt legalább a bokám bírta. Nem volt leragasztva és egyszer sem billent meg.
Összesen kb. 1 cm hó is volt, mi azért volt különösen szerencsés, mert legalább sötétedés közben is lehetett látni hova lépek. Persze azért az edzés végére már kikényszerültem pár percre az útra, majd a végén még egy hóvihar is elkapott a sötétben. Ezt az utolsó pár száz métert leszámítva nagyon élveztem az edzést, sokkal inkább el tudtam így merülni a gondolataimban, mint egyébként, de azért nem lesz mindennapos, hogy 130-as pulzussal kocogok.
Max. pulzus: 151
Átlag pulzus: 130
Átlagtempó: 7:09
Átlag pulzus: 130
Átlagtempó: 7:09
Bokatorna: 60 perc
Utolsó kommentek