Hiába telefonáltam mindenkit körbe nem találtam mára edzőtársat. Még a lányok is kihagyták a csütörtökön szokásos edzésüket, pedig szívesen kiugrottam volna Vértessomló mellé.
Már régóta nézegettem, hogy jó lenne kimenni a Tatai tájbringára és Geri fel is ajánlotta a biciklijét, így végül ezt választottam. Ugyan így kilőttem egy futó edzést, de ezen a héten még ez is belefér és az oda-vissza tekeréssel együtt nem is lett egy könnyű nap a mai.
Kezdődött az egész azzal, hogy kis túlzással újra meg kellett tanulnom biciklizni. Ilyen váltót az életben nem használtam és amúgy is baromi rég ültem utoljára biciklin.
No azért nagy nehezen csak átértem Tatára és némi bolyongás után meg is találtam a célt. Kaptam király térképtartót és bevállaltam a nagy pályát, amin 46 volt a jó idő.
Azt terveztem nem fogok kapkodni és a kis utakat is kerülöm gyenge technikai tudásom miatt. (Ahol mások átugrattak, ott nekem át kellett emelni a biciklit és hasonlók..) Végül azért ahogy haladtam előre a pályán egyre jobban ment a dolog és alapvetően nem is nagyon hibáztam. Az útvonalválasztásaim mondjuk nem voltak az igaziak, mert nem tudtam, hogy tájbringában mindenhol szabad menni, így én a réteket következetesen nem használható területnek fogtam fel. Emiatt aztán rosszul mentem a 10-es és 11-es pontra is.
Mets Mikire így is szép lassan felértem, amit sikerélményként éltem meg, bár az már kevésbé tetszett, hogy a 16-os pontra lazán eltekert mellettem a gyors részen, pedig majd megszakadtam. A térkép itt nem volt valami jó. Korán jött a pontra bevezető út és bár előbb eszméltem, mint Miki az útra visszakanyarodva még el is mentem a pont mellett. No ez az amit meg kell szokni a tájfutáshoz képest. Futva ilyet tuti nem csináltam volna.
Mivel pontot nem találtam, így tettem egy kört a réten és kerestem a másik ösvényt, majd mikor azt nem találtam mégegyszer visszamentem a pont helyéhez és végre rátaláltam. Mets Miki meglépett, én meg kicsit szétcsúszva fejeztem be a pályát.
Összesen maradt benne 3 perc, plusz a szabályok miatti rétek elkerülése miatt mondjuk még 1 perc. Az elején kicsit óvatosabb voltam a kelleténél, de még így se értem, hogy mitől kaptam ki ennyire.
Az nem zavar, hogy a profi tájbringások, így Füzy Anna is elvertek több, mint 10 perccel, de Makrai Évitől is kikaptam hattal. Részidők alapján látszik, hogy egyszerűen gyorsabb volt nálam.
Végülis ez az egész nem egy tragédia. Úgysem tervezek váltani tájkerékpárra, de azért nagyon nem értettem. Mi lett volna, ha még hegyek is vannak?
Élveztem a mai napot, de azthiszem egy időre pihentetem a biciklizést. A kezem a kormány, a seggem a nyereg gyötörte meg. Amúgy is alaposan elfáradtam és a futás közelebb áll hozzám. Aki szeret biciklizni annak viszont ez a csúcs sportág, mert elég tömény élményt nyújt!
Hazafele megint a hátsó úton tekertem vissza Tatabányára, amit megspékeltem plusz 3 kilivel, mivel a bukósisakot ottfelejtettem a célban és mehettem vissza érte.
A pálya 58 perc lett és az oda és vissza út bő 35 perc az odafele célkereséssel és a bukóért visszafordulással. Az útvonalam nincs értelme berajzolni, mert sokszor kellett ugyanott elmenni és ezért csak egy nagy firka lenne az egész.
Futás is volt a mai napban. Geriékig és utána onnan haza. Kemény 800 méter. :)
Összesen 135 perc, 40km (amit persze nem számolok bele az összesítésekbe)
Utolsó kommentek