Egészen késő délutánig jó kedvem volt, még a soroksári Decathlonba is beugrottam venni egy "tájfutó szögest". Van mindkét típusból nekik, de kicsit mérethiányos, ám ezek leginkább megerősített mezeifutó szögesek és nem tájfutó cipők. Kicsavarozható nagy szögek vannak benne.
Azért én vettem egyet, próba szerencse alapon. A felső része tűnik gyengébbnek és nem tudni a köveket hogy bírja. Végül az győzött meg, hogy ha 1-2 futás alatt leszakad a lábamról, akkor legfeljebb visszaviszem. Ők hirdetik tájfutó cipőnek...
Futni egyedül indultam és rögtön kipróbáltam az új szögest, de egy kilométeren belül már nem a cipő foglalkoztatott. A szerdai bokakimenés hatására érzékeny lett a bokám. Pont mint ősszel. Futni tudok, de a legkisebb egyenetlenség a talajon fájdalommal jár. Hihetetlen, de egy tobozra rálépni is igen fájdalmas volt és szinte mindegy, hogy hol futok a bokámnak csak a csont sima talaj jó. Hamar el is ment az életkedvem és mivel szöges volt rajtam még csak azt sem tudtam megtenni, hogy kimegyek aszfaltra. Újra és újra tesztelni próbáltam a bokám, de értelmetlen volt.
Egyszerűen nem tudok rendesen futni terepen, sőt még földutakon is csak neccesen. Rohadtul elegem van, azt hittem leülök az erdő közepén a sötétbe és szemerkélő esőben, mert hazakocogni nem volt kedvem.
Így nincs értelme holnap Szpari kupára menni és bár nagyon vágyom rá, hogy tájfussak egyszerűen hülyeség lenne kimenni. Úgy járnék, mint tavaly ősszel az OB-n és csak még csalódottabban jönnék haza, sőt esetleg még rá is sérülnék.
Tudom mit kellene tenni. A hosszútávú bajnokságig csak edzeni aszfalton és sokat résztávozni, de nem tudom hogy lesz hozzá lelkierőm. Már megint padlón vagyok, úgy érzem feleslegesen nyomtam a 140km-es heteket az alapozás alatt.
Átlag pulzus: 142
Megnyugvási: 42 (128/86)
Összesen 7km, 33:51
Utolsó kommentek