Eszembe se jutott ma nem edzeni és még épp sötétedéskor átfutottam Imrére, hogy onnan Tornai Szabolccsal fussunk egyet. Szuper meglepetés fogadott az edzés legelején, mert egy icipicit se éreztem a térdem. Tulajdonképpen végigdrukkoltam magamban az edzés elejét, hogy ne kezdjen el fájni és számoltam a kilométereket. Kibírt 1km-t, majd kettőt és hármat. No onnantól azért már inkább beszélgettünk futás közben Szabolccsal, de még 7-8km-nél sem éreztem semmit, de aztán utána már egy kicsit igen. Szerencsére ez csak olyan épphogy érzés volt. Ha nem a másik térdemhez képest figyelném a dolgokat meg sem mondanám, hogy érzek valamit. Ez a futás végéig sem romlott, így alapvetően most örülök.
Az edzés kellemesen telt, nem rohantunk és csak az elején és a végén futottam egy kicsit nagyobb tempót. Valamiért kifejezetten élveztem a sötét erdőben fejlámpával futást és gondoltam is rá, hogy ha már így ellazsáltam a hetet, akkor ma futok egy huszast. Végül inkább visszafutottam egyenesen, nehogy emiatt fájduljon meg a térdem. Így is épp elég lesz a Tájfutó Maraton vasárnap. Kenegetem erőből és holnap még futok valamit. Remélem most már tényleg nem lesz vele gond.
Átlag pulzus: 138
Megnyugvási: 37 (145/108)
Összesen 17km, 85:11
Utolsó kommentek