Sokat variáltunk, hogy hol fussunk hosszút ezen a hétvégén. Szóba került a Bakonyi Mikulás, a Budai-hegyek, a Börzsöny, de aztán a Mátrában kötöttünk ki, hogy Szurdokpüspöki kezdéssel fussunk egy 30-ast.
Gyurikával ketten futni indultunk, míg öcsém a barátnőjével kirándulni.
Az idő nem volt épp a legkedvezőbb, mert elég komoly köd volt már induláskor is és a hegy aljban olyan 5 fok lehetett. Az első 2km hatalmas sárdagasztást hozott, majd a földet nézve sikerült elnéznünk a piros jelzés lekanyarodását. Egy úton átvágtunk a gerincre, ahol nem túl egyszerűen, de megtaláltuk a piros jelzést, melyen igen kemény szakasz várt ránk.
A Muzslára 650 szint árán lehet feljutni egy folyamatosan emelkedő gerincösvényen. Meglepődve tapasztaltam, hogy egész jól megy a futás ezen a fölfelén, mert korábbi alkalmaktól eltérően nem akartam leszakadni Gyurikától. Szépen gyűlt a szint is, de aztán egy baromi meredek szakasz is jött, amin megéreztem, hogy mégsem megy ez olyan könnyen. Itt már többször az az érzésünk volt, hogy fent vagyunk a legmagasabb ponton, vagy legalábbis nagyon közel lehetünk a Muzslához, de aztán igen sokára értünk fel. Gyuri még mondott is valamit a 8 perces kilométerekről.
A gerinc egyébként még ebben a ködös, enyhén esős időben is gyönyörű volt és úgy 600 méter magasságtól felfelé már ki is lehetett látni a környező hegyekre, melyeket részben köd takart.
Fent aztán nem túl izgalmas rész jött, hó semmi nem volt, alig láttunk egy-egy apró foltot, sár viszont annál inkább akadt. A Nyikom nyeregben egy favágó mutatta meg az utat, mert jelzést nem láttunk. Egy baromi saras úton mentünk és mivel jelzést továbbra se láttunk, így balra kanyarodtunk egy úton. Ezen aztán jól le is maradtam Gyuriktól, mivel olyannyira csúszott az út, hogy szinte képtelen voltam haladni rajta. Felértünk a gerincre, de azon nem ment út és nem igazán sikerült rájönnünk hol is vagyunk. Jobbra tőlünk egy domb volt, amit balról megkerültünk és végül inkább visszatértünk arra az útra amiről indultunk. Valószínűleg a Nyikom hegyet kerültük meg, vagy a mellette lévő kisebb tetőt. Sikerült rálelnünk a jelzésre és hamarosan már a Z+ jelzésen mentünk a Hidegkúti turistaház irányába.
Ezen a részen nem volt sok kedvem futni. Ekkorra már tiszta víz voltam, nem éreztem úgy, hogy érdekesebb részek jönnének és semmi kihívást nem jelentett a futás. Egyszerűen untam az edzést és kicsit elegem volt belőle.
A Hidegkúti turistaház vonalától aztán ismerős rész jött, bár fura volt, hogy 3 hete még 30-40 centi hóban toltuk itt, most meg semmi nem volt. Viszonylag hamar a Tóth-hegyes alatt voltunk és én elkezdtem nézegetni a tájfutótérképet, ami ezt a részt ábrázolja. Így kicsit érdekesebb volt a futás és tán itt többet is beszélgettünk. Hamar leértünk a dózerútra, majd azon nem kanyarodtunk el a Káva felé, hanem mentünk tovább, hogy aztán a tájfutótérképre visszaérve leborítsunk egy hegyoldalban. Innen Nagyparlag felé mentünk, hogy aztán körbejárjuk az ott található házikót és halálra rémisszünk 2 őzikét annak udvarán.
Gyurit meggyőztem, hogy nem biztos, hogy a jobb oldali utat kellene választanunk a patakmederben, így a Pata túra útvonalán, ám ezúttal az ellenkező irányban mentünk János vára felé. Az út elég saras volt, így néhol párhuzamosan mellette terepen haladtunk és Gyuri egyre inkább kezdett lemaradozni. Már mondogatta, hogy izomzatra teljesen elkészült az erejével és hogy lehet gondjai lesznek a végével.
János vára alatt leereszkedtünk a nagy meredeken, majd szemben a zöld jelzésen vágtunk neki az utolsó emelkedőnek. Nem volt vészes kaptató, de tény, hogy 3 óra futás után már nem volt az igazi felfelé tolni ezen. Gyurika bele is gyalogolt tán, mert ezen a szakaszon többször visszafutottam érte. Úgy Nagyparlag óta amúgy is kicsit rohangálósabbra vettem a figurát, mert úgy éreztem nem sok jó dolog sülhet ki abból, hogy lassú tempóban több kiló vizes göncben futunk órák óta.
Ahogy átbuktunk a gerincen már csak a sárral kellett megküzdenünk, hogy visszajussunk Szurdokpüspökibe.
Nem ez volt életem legjobb hosszú futása, de alapvetően úgy érzem jól ment. Magamtól biztos nem futottam volna ilyen keményet. A tempó miatt ugyan egész jó állapotban fejeztem be a futást, de nehéz terepen, sok szinttel ennyit futni mindenképpen jó edzés.
Jó állapotban vagyok és ez most már kezd kijönni a hosszú futásokon Gyurikához képest, de biztos vagyok benne, hogy lesz amikor ő fog majd előre rohanni egy-egy futás végén.
Összesen 30km, 1000 szint, 208:41
Utolsó kommentek