Mivel jó korán indultunk el Plitvicére, így a Smoljanac-i szállásunk elfoglalása és egy nem is olyan kis kirándulás után még volt időm elindulni futni is. Mivel már kezdett késő lenni a fejemre feltettem a fejlámpát és elindultam Smoljanac egyetlen utcáján sűrűn az erdő felé tekintgetve, hogy egy arra alkalmas úton nekiinduljak a hegynek. Nem tűnt valami nagynak a házunk fölött elterülő hegy, de azért feltételeztem, hogy egy jót futhatok rajta.
Nem igazán esett jól a futás, de amint nekiindultam a hegynek egy egész kis úton már kezdtem élvezni, hisz az erdő egész érdekes volt. Hamar kiértem egy nagyobb útra, ám az ketté ágazott és egyre kisebb lett. Jobbra, balra töbrök voltak és az út szép lassan kezdett eltűnni. Általában ez egy-egy réten esett meg, majd a rét másik oldalán újra megtaláltam. Rengeteg kanyar és apró elágazás volt, így szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok tudni ugyanott visszatalálni, vagy legalábbis igencsak keresni kell majd az utat. Ha nem tájfutó lennék, akkor ezeket az ösvényeket már nem is tekintettem volna útnak.
Felértem a hegy tetejére és nagyobb rétek fogadtak, valamint egy út amin végigmentek valami fűnyíró traktorral. Ez elég megdöbbentő volt, mert teljesen elhagyatottnak tűnt minden. Még egy elhagyott településmaradványt is találtam az ösvény mellett.
Sajnos az út teljesen rossz irányba kanyarodott, így én visszafelé indultam. Felmásztam a hegy legtetejére, de onnan is csak az ellenkező irányba volt kilátás, így érzésre indultam el a jó irányba. Innen visszafordulni, már nem lett volna értelme, inkább Smoljanak hosszú főutcáját lőttem be, gondolva, hogy egy 3-4km-es szakaszt már csak oldalba találok.
Ebben akkor kezdtem elbizonytalanodni, mikor minden út megszűnt alattam és a rétekről is beértem az igen köves és töbrös erdőben, ahol nem nagyon tudtam tartani az irányt. Egy csomószor az órám is megállítottam, mert nem nagyon tudtam futni, de aztán 10 perc ilyen küzdés után kiértem az erdőből egy nagyobb rétre, amin lefelé haladva lassan megláttam néhány házat a távolban, majd bő 1km után a templomtornyot is, ami alján már sejtettem, hogy nagyon rossz helyen nem lehetek. Smoljanac közepe felé értem ki és még az aszfalton is kellett futnom bő 2km-t, míg visszaértem a házhoz.
Elég kalandos futás lett ez a mai. Örülnék, ha ilyen erdő lenne a házam fölött, mert kegyetlen jó tájfutó terep.
Összesen 10km, 200 szint, 50:44
Max. pulzus: 161
Átlag pulzus: 144
Megnyugvási: 41 (138/97)
Utolsó kommentek