Ma elkísértem Editet Törökbálintra, hogy amíg végez, addig én fussak egyet a környékbeli dombok között. Ez elég érdekesen sikerült, mert bár tudtam, hogy merre van a normális erdő, azért nem akartam oda-vissza ugyanarra menni, ráadásul egy nagyon szép kopasz hegyet láttam meg rögtön egy erdőfolt mögött. Térképem nem volt, de azért nekivágtam és mivel épp utat nem láttam, így az erdőn át futottam fel a hegy tetejére, ahol a kopasz részt láttam.
A gond csupán az volt, hogy a hegy tetején egy kerítést találtam, ami mögött valami katonai objektum volt. Ezen azért mégsem mászhattam át, ami azért volt különösen gáz, mert jobbra, amerre a normális hegy van nem tudtam menni és a másik irányba is igen bozótos volt az erdő. Persze jobb híján erre indultam, de az erdő egyre csak dzsuvásabb lett, míg végül még másznom is kellett és az órám is fele időben leállítva várta, hogy kiszabaduljak a bokrok közül. Vagy negyed órát küzdöttem, mire kiértem egy dózerútra, ami épp hétvégi házakhoz vezetett. Ekkor még mindig úgy gondoltam, hogy pikk-pakk megkerülöm azt a laktanyát, vagy mi a fenét és végre átjutok a normális hegyek felé és talán még a kopasz, sziklás hegytetőre is kijutok.
A gond csupán az volt, hogy a hegy tetején egy kerítést találtam, ami mögött valami katonai objektum volt. Ezen azért mégsem mászhattam át, ami azért volt különösen gáz, mert jobbra, amerre a normális hegy van nem tudtam menni és a másik irányba is igen bozótos volt az erdő. Persze jobb híján erre indultam, de az erdő egyre csak dzsuvásabb lett, míg végül még másznom is kellett és az órám is fele időben leállítva várta, hogy kiszabaduljak a bokrok közül. Vagy negyed órát küzdöttem, mire kiértem egy dózerútra, ami épp hétvégi házakhoz vezetett. Ekkor még mindig úgy gondoltam, hogy pikk-pakk megkerülöm azt a laktanyát, vagy mi a fenét és végre átjutok a normális hegyek felé és talán még a kopasz, sziklás hegytetőre is kijutok.
Az utcába torkolló úton futottam egy csomót és nem igazán tudtam jó irányba haladni, majd végre kiértem a hétvégi telkek közül, de az a fránya katonai objektum még mindig itt volt. Szerencsére azért már alapvetően egész szép helyen futottam, mert egy ligetes dombos részen jártam a közelben fenyőfákkal. A laktanyát tovább kerültem hát, bár kezdett kérdésessé válni, hogy egyáltalán időben visszaérek Törökbálintra, ami tekintve, hogy fél órát akartam futni elég gáz volt. A terep alapból tényleg jó lett volna, ám valami fergetegesen szemetes volt. Valami katonai terület lehetett ez a rész is korábban, mert egy csomó beton monstrum volt mindenfelé, pontosabban azok romjai és az azóta közéjük hordott szemét. Az embernek itt olyan érzése támad, hogy ezt a bolygót az emberiség végleg elhasználta és itt már sose lesz normális természeti környezet. Kiértem egy aszfaltútra, de ekkor már kezdtem kicsit aggódni, mert lövésem se volt, hogy hol a fenében lehetek. A 87-es busz végállomása előtt voltam 1 megállóval, de úgy tűnt, hogy az egyetlen út, ami jó irányba megy csak a katonai objektum és az azóta odatelepült ipari létesítmények bejáratához visz. Szerencsére balra el tudtam slisszolni egy földúton és már fenn is voltam azon a kopasz hegytetőn, amit 5 perc futás után kinéztem. Mondjuk ez a rész innen nagyon nem úgy nézett ki, mint lentről, mert töménytelen mennyiségű szemét volt mindenfelé az amúgy igen pofás ligetessel borított füves fennsíkon. Innen hamar leértem a fennsík szélére, ahol a Diósdi út és az M0-ás autópálya is elhaladt. Nagyon nem variálhattam, hisz már sietnem kellett vissza, ezért egyenesen visszafutottam az országúton Törökbálintra.
Ott aztán újra megcsodáltam az elitnegyedet, ahonnét indultam és azon agyaltam, hogy az itt élők vajon tudják-e, hogy a 100-200 milliós házaiktól 2-3km-re micsoda mocsok van.
Az edzés nem igazán olyan lett, mint terveztem, mert kevesebb is lett távban, mint terveztem és a sok dzsuvázás miatt még a tempó sem volt túl jó. A végén pedig nem tudom miért, de azt éreztem, hogy nagyon nem mennek a lábaim és teljesen tompán mozogtam.
Összesen 15km, 250 szint, 71:55
Max. pulzus: 153
Átlag pulzus: 141
Utolsó kommentek