Miután az éjjel szinte semmit nem aludtam sikerült felhívnom a Kardos dokit és kérni egy időpontot.
Sajnos a fogam menthetetlen volt, így ki kellett húzni, ami nem volt sima ügy. Nem véletlen, hogy más fogászok nem vállalták el és az SZTK-ba irányítottak. Nem bánom, hogy az összes tatabányai fogorvos lepattintott, mert jó kezekbe kerültem.
Ugyan maga a foghúzás maga volt a pokol, mert tartott vagy fél óráig és teljesen kikészültem alatta, de még mindig jobban jártam mintha szájsebészetre kerültem volna. Nagyon kedvesen álltak hozzám. Mind Kardos Ferenc, mind a felesége, azaz az asszisztense. Próbálták elterelni a figyelmemet és sok mindent meséltek, többek között azt is megtudtam, hogy a Kardos doki jobb futó volt, mint én valaha leszek, mert 8:30-as 3000 métert futott 17 évesen. Szóval a sztorikkal és a kedvességükkel azért sokat segítettek, ráadásul a foghúzás után annyira kész voltam, hogy még egy csomó ideig pátyolgattak.
Ha nem ide kerülök, akkor azthiszem minimum a korházban kötöttem volna ki egy ájulással, mert az SZTK-ban csak kidobtak volna a folyosóra és akkor én tuti összeestem volna.
Lehet nagyon nem bírom a fájdalmat és talán az efféle stresszhelyzeteket is rosszul viselem, de ez amúgy sem lehetett sima ügy. Kegyetlenül megszenvedtem, de túlvagyok rajta. Mármint a nehezén, mert a fogaimat még rendbe kell hozatni. Nem kérdéses hova megyek. A Kardos dokihoz és feleségéhez, akik ma nagyon sokat segítettek. Köszönöm!
Ma eszembe se jutott már futni, de nem is engedték volna. Azért holnapra ajánlott nekem egy 15km könnyű futást, de azthiszem én be fogom érni kevesebbel is.
Utolsó kommentek