A tegnapi nap kissé megviselt, de azért ha már a Mátrában voltunk, akkor nem akartam bumlizni és rábeszéltem Gyurikát, hogy fussunk valami közepes távút. 
Persze őt se nagyon kellett győzködni, főleg, hogy KisDomáék felvittek minket a Pisztrángosig, ahonnét aztán visszafutottunk a parádfürdői szállásunkra. Kezdeten kicsit nehézkesen indult a futás, a lábaim nem igazán akartak menni, de a lankás aszfaltút, majd dózer azért nem volt túl kemény, így hamar belelendültem a futásba.
Tegnap délután kirándultunk egyet az Ilona-völgyi vízeséshez, ahol most lefelé futottunk el, persze a meredek részeket kikerülve, majd összetalálkoztunk Szabeszékkel. Innen azért már nem csak lefelé futottunk, mert a völgy helyett a párhuzamos piros jelzésen futottunk vissza Parádfürdőre, ami egyrészt gyönyörű erdőben vitt, másrészt már jobban megmozgatott minket, mint az eddigi lefelé csorgás.
A fenyves az valami hihetetlenül jó, kár, hogy olyan kicsi. Ha csak párszáz méterig is, de kicsit skandináviában érezhettük magunkat. A fölfelékben néhol már egész kemény tempót futottunk, de azért alapvetően kellemesen telt ez az edzés és végig élveztem.
A pulzusom azt mutatja, hogy keringésre rendben vagyok, ami valószínűleg így is van, ám azért a lábamon még rendesen érzem a tegnapi napot.
Összesen 14km, 150 szint, 76:27
Max. pulzus: 157
Átlag pulzus: 131
Megnyugvási: 55 (133/78)
Utolsó kommentek