Egyedül mentem ki a célba a veszprémi szállásról egész korán.
Szép nyugiban kicuccoltam, beszélgettem, készülődtem, majd a múlt hétből okulva jó korán elindultam a rajtba. Skulóval kocogtunk ki, ami jó 2,5 km volt, majd ott futottam még 2 repülőt és gimnasztikáztam kicsit.
Nem éreztem úgy, hogy a 24 fős döntő miatt izgulnom kellene, de azért tudtam, hogy nem fér bele egy gyenge futás, mert nagyon könnyen ki lehet esni. A kordonok között állva aztán láttam, hogy Maros Ervin jobbra indul, mint szinte mindenki.
A rajt után én is jobbra vettem az irányt és a fenyves szélén mentem le a dózerútig, majd jobbra kanyarodtam és egy csapáson mentem be az erdőbe. Futás közben úgy láttam a térképet, hogy csak egy völgy van, így nyugodtan mehetek a patak mellett jobbra, el is indultam felfele és csak a mocsár környékén eszméltem, hogy hol vagyok. Innen hamar meglett a pont, de egyben 1 perc hiba is. Kicsit feladtam magamnak a leckét, mert egyből kiélezettebb lett a helyzet. Ennek ellenére nem lettem ideges.
Kettesre irányba mentem és bár elég későn vettem észre a pontot nem volt gond. Apró bizonytalankodás azért itt is elvitt 10 másodpercet.
Az útig ész nélkül lehetett volna rohanni fölfele, de nekem ez igen lassan ment, majd pár méter után bevágtam balra és már látszott is az erdősarok, majd a pont.
A kerítés mellett akartam menni, vagy legalábbis látótávolságban, de ez nem jött össze. A réten mindenesetre tudtam hol megyek át és a nyiladéktól támadtam a pontot.
Végre egy kis futós rész jött és csak arra figyeltem, hogy ne csússzak le. Elkaptam a szárazárkot és azon futottam le a pontig.
Nyugatra kezdtem rohanni tájoló alapján és nem is nagyon figyeltem semmire egészen a második gerincig, ahol a dagonya alapján könnyen beazonosítottam magam, majd egyenesen futottam tovább a völgy túloldalára, a dózerútig. Itt egy kicsit fura volt, hogy messze van jobbra a bozótos rét, ezért bizonytalankodtam rendesen, kis kanyart is leírtam. 0:20 hiba
Végre megint lefele jött és a domborzat alapján könnyen megfogható pont, nem is volt gond.
Nyolcasra a csapások behatárolták a futási irányt és csak arra kellett figyelni, hogy nehogy elrohanjak a pont mellett.
Az úton mentem le a völgyig, majd egy csapáson átvágtam a méteres gazokon és domborzat alapján fogtam a pontot.
Tizesre érzésre indultam irányba, majd a dombról támadtam a pontot, amire teljesen pontosan érkeztem.
Tizenegyes egy útfutás volt, így nem lehetett elrontani, sőt a gyűjtő is csak egy rohanás volt.
Befutót még nyomtam egy kicsit, mert nem akartam kicentizni a bejutást.
A futás tulajdonképpen nem ment jól és hiba is volt benne rendesen. Középtávon az 1:30 hiba az elég sok, de egy hazai OB selejtezőbe még bőven belefér. 3 percre volt tőlem az első kieső hely, így nyugodtan készülhettem a döntőre. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem mentem egy fél perccel jobbat, mert akkor a mezőny végéről indulhatnék, így meg majdnem a közepén leszek. Bíztam benne, hogy ez hátrányt nem fog jelenteni a döntőn, mondjuk a csalán miatt, de én egyébként is jobban szeretek a végéről rajtolni.
Ádám kegyetlenül elvert mindenkit. Látszik rajta, hogy kimagaslik a mezőnyből.
Döntőben ennél sokkal jobbat kell futnom, mert ez semmire nem lesz elég.
Összesen 10km, 300 szint és 52 perc.
Utolsó kommentek