Burgauban még a késői ebéd után sétáltunk egyet, hogy feltérképezzük a terepet, majd visszamenetem a kocsihoz átöltözni, hiszen közeledett 5:30 és ezzel a karantén kezdete. A bejárás alatt kiderült, hogy a térképrajtig sok szint lesz, aminek nagyon nem örültem, mert a fölfele még mindig nem az erősségem.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
Karanténban jó 2 órát kellett eltöltenem az este 7:28-as rajtomig. Közben kiderült, hogy a szöges a vétel és a bozótnadrág sem árt, így ilyen felszerelésben kezdtem melegíteni. Azt jól kitárgyaltuk, hogy nagyon sötét lesz az erdőben, mert borús az idő és késő van.
Köröztem egy csomót és pár repülőt is nyomtan, de nagyon nem éreztem magamban erőt. Lehetett azért vagy 3-4km.
Rajt előtt derült ki, hogy Jan Zazgornik nincs itt, pedig ő menne előttem, így Tihomir Salopek fut előttem 2 perccel. Ez nagyon sok, így várhatóan max. engem érhetnek utól.
Közben már sok befutó idejét megtudtam. Ekkor még 23 perc körül voltak a legjobb idők és úgy éreztem, hogy ha 23 perccel kezdődőt tudnék futni, azzal a maximumot hoznám ki magamból. Koprivanacz Imi 40 másodperc hibát mondott be, mikor interjúvolták, így nem éreztem sok esélyt arra, hogy jobb időt menjek nála.
Pódiumról rajtoltunk a nézők szeme előtt, így persze én is nagyon lendületesen indultam neki a pályának. Ez a lendület nem tartott sokáig, mert jött a lépcső. Elég görcsösen értem már fel a térképrajtig és vettem fel a térképet.
Az egyes pontra egyértelműnek tűnt az útvonal, vagyis jobbról. Mint utólag kiderült a másik balról kerülő alternatíva gyorsabb lehetett volna, de ezt szinte senki nem próbálta, mert mire észrevehettük volna már fél úton jártunk a másik útvonalon.
A kettesre pillanatra elgondolkoztam, hogy merre menjek, de aztán a lefele mellett döntöttem. Messziről látszott hova kell menni, így nem volt gond. Ennek ellenére az egyesre és a kettesre is elég sokat kaptam.
A hármasra aztán a lefele és a felfele között apám döntött, mivel bekiabálta, hogy a többség balra ment. Végigrohantam hát a tóparton, majd az egyik kerten át ugrottam ki, mint szinte mindenki. Mikor beértem az erdőbe, akkor láttam Létrát kifutni a nyolcasra menet. Ő a nagy kerülést választotta aszfalton, így ezt az infót el is raktároztam magamnak. Az erdőben aztán a völgyhöz viszonyítottam a helyzetemet és mikor átvágtam a zöld tetején (hogy került oda??) már láttam is a pontot.
4-es csak egy ugrás volt. Nem volt nehéz beletalálni a gödörbe.
Az ötöst se véltem nehezebbnek, főleg, hogy itt volt valami csapásféle is, ám gyanúsan jobbra húzott, így balra tekintettem és megláttam egy gyanús völgyet. Párat léptem felé és már a pont is virított benne. Arra gondoltam, hogy ezt biztos jó sokan elronthatták és utólag a részidőkből látszik is, hogy rendesen előreléptem itt.
6-os pontra iránymenet volt. Közben egy kis visszacsatolást adtak a keresztezett utak, így nem lehetett gond megtalálni a pontot.
7.-re se sokat gondolkodtam, csak elindultam nagyjából irányba, majd a patak után jobbról kerültem a bozótfoltot és mentem fel a gerincre, ahol hamar egy ösvényen találtam magam, majd miután megnéztem a térképen hol is lehetek már tudtam, hogy egyenesen előttem van a pont az ösvény vége után.
8.-ra a korábban tervezettől eltérően nem balra indultam amerre Létra, mert még a felfelében megnéztem, hogy jobbról jobb lesz az, bár kicsit tartottam az aljnövényzettől. Az aszfalton futva néztem mikor jön be jobbról a nagy út s vele szemben fel is fedeztem a csapást. Nem volt az igazi a futhatóság, de így is ez volt a legjobb útvonal. Magát a pontot nem volt nehéz megfogni, mert egyértelmű helyen volt.
Nekem egyértelmű volt, hogy a 9.-re balról kell menni. Nem akartam a lépcsőn lefele futni és nem is láttam rajtba menet senkit szembe jönni, így maradtam az eredeti tervnél.
Tizesre kicsit féltem, hogy beleveszek a nem jól olvasható térképbe, de itt sokat jelentett a verseny előtti bejárás, mert volt elképzelésem mi vár rám. Felfutottam a füves "utcán", ahol verseny előtt Madár jött le. Ez jól megragadt az emlékezetemben, majd a lépcső is adta magát, pedig a térképről addig nem sikerült leolvasni. Annál is inkább, mert az útvonalat néztem egészen a célig. Jött a másik lépcső, amit szintén nem láttam előre a térképen, de adta magát, innen pedig már csak a pontra kellett bemenni.
Az alsó útra mentem ki, ráadásul a két csapás közül a balra húzón. Tudtam, hogy ezzel itt most nyertem egy kicsit, mert a többség került egyet a csapásokból ítélve. Az útvonalon nem volt mit gondolkozni, csak tolni kellett. A pontra menet aztán megláttam magam előtt egy futót. Nem tudtam ki az, de feldobott, mivel egy ideje már arra számítottam, hogy engem fognak utólérni.
A 12-es pontig aztán sikerül ledolgozni a hátrányt és bár gyakorlatilag melléértem nem esett le, hogy az a futó Tihomir Salopek. Egyszerűen nem gondolkoztam ezen és nem néztem rá. A pontnál egy kiskutya rohangált és akadályozott minket, de a gazdái csak röhögtek, hogy mennyire meg akarja kapni a futók lábát.
A pontról kifele az előzetes tervek szerint balra indultam és a kutya még mindig a lábunk között rohangált. Ideges lettem és úgy döntöttem csak tolom, mintha ott se lenne. Ha rálépek, vagy felrúgom, akkor magára vessen. Szerencsére egyik se jött be, csak lemaradt.Tudtam, hogy hova kell menni, mert a várat már jópárszor láttuk. Itt már le is maradt Salopek, így én mentem elől és fogtam a pontot.
Ugyanott indultam vissza és már nem is gondolkoztam, csak toltam. Kicsit meglepődtem, hogy kerítés van a strand körül. Nem tudom mire számítottam, de a térképen nem láttam, így meglepett és reflexből indultam balra, majd csak akkor eszméltem, amikor Madár kiabál, hogy "itt menjél be". Majdnem túlfutottam a kapun, de így is buktam pár másodpercet. Rohantam a stég felé, majd be a pontra.
Gyűjtő aztán már csak a látvány kedvéért volt a dombtetőn, így innentől tényleg elég volt rohanni.
Amint beértem a célba tudtam, hogy jót futottam. Már előtte azt harsogta Kocsik Árpi, mint Szpíker, hogy az 5. helyért futok, majd amint beértem mondta, hogy 6. vagyok. Rettenetesen örültem és elégedett voltam, mivel nem számítottam erre. Ekkor láttam, hogy aki mellett elmentem a pályán az Salopek volt. Mindig jobb versenyző volt nálam, így nem kis öröm volt most megverni, mégha valószínűleg mostanában nincs is csúcsformában. Amikor bemondta Kocsik Árpi a 22:34-es időmet majd kiugrottam a bőrömből. Ráztam az öklömet és tudtam, hogy kijutottam a Főiskolás VB-re. Nem is álmodtam 23 percen belüli időről. A mögöttem indulók ugyan egészen a 12. helyig szorítottak le, de ez nem érdekelt. Megcsináltam!
Kocsik Árpinak mondtam is, hogy "Irány a Főiskolás VB!". Ezt ő be is mondta azon nyomban.
Ezzel a futással maradéktalanul elégedett vagyok. Ez volt a maximum amit ma ki tudtam hozni magamból. Tökéletes futás ugyan nem volt, mert 1-2 helyen lehetett volna talán jobb útvonalat választani, de ez csak utólag derült ki és a stég pontra is veszítettem pár másodpercet, ráadásul csak Madár mentett meg egy nagyobb hibától. Fizikailag is jobban kisajtolhattam volna magamat, de nem lehet okom panaszra, mert egész jól ment.
Nagyon jó érzés, hogy akkor tudtam maximumot nyújtani, amikor nagyon kellett. Düdü ki is számolta a százalékokat és ekkor esett le, hogy az elrontott Postás Kupa (edzetlenség) után a sírból hoztam vissza a VB részvételt.
Összesen 9km, 100 szint és 45 perc.
Utolsó kommentek